A maszk mögött

Sziasztok!
Tudom, hogy mostanában nem voltam valami aktív, de a tizenegyedik részlet már készülőben van. Addig is itt van egy kis olvasnivaló. Remélem tetszeni fog. :) Minden véleményt szívesen elolvasok, úgyhogy hagyj magad után egy hozzászólást, ha lehet.


Az élet sokszor igazságtalan, főleg amíg az ember fiatal.

Az erdő a ködbe, és a sötétségbe rejtőzött. Mindent ellepett az a bizonyos vihar előtti csend.
A közeli kisváros lakói mit sem sejtve aludtak a házaikban. A gyerekek mesevilágról, míg a felnőttek szebb életről álmodtak.
Az állatok mind nyugtalanul mocorogtak.
Az erdő széli ház egyik hálószobájában mégis felgyulladtak a fények.
Anna rémült tekintettel bámult meredten az ablakra. Már napok óta minden éjjel ugyanaz a rémséges arc lebegett csukott szemei előtt.
Fekete haj, világító kék szemek, és egy maszk.
A legérdekesebb mégis az volt, hogy akárhányszor meg akarta érinteni kicsúszott az ujjai közül, akár a levegő.
Tudta, hogy már látta, mégsem emlékezett rá igazán.
Hirtelen valami nagy erővel nekivágódott az ablaknak, mire az beterítette a földet, az ágyat és Annát.
Az izzó kialudt.
Az ajtó mellett egy test feküdt mozdulatlanul. A lány az ijedtségtől mozdulni sem bírt.
Arcán könnyek csorogtak végig, de nem törődött velük. Az ismeretlen lassan felállt, és felé fordult.
Azonnal felismerte, és nem akarta elhinni, hogy rémálmainak tárgya most itt állt előtte.Lassú és megfontolt léptekkel közeledett. Tekintetében mintha szenvedés, és aggodalom tükröződött volna.
Anna most takaróját magához szorította. Abba kapaszkodott, mintha az megtudná védeni bármitől.
A fiú már csak pár lépésre volt tőle.
Az idő mintha megállt volna körülöttük. A holdfény volt az egyetlen, ami bevilágította a szobát. A tompa fényben minden árnyék titkot rejtett.
Anna megfontolt mozdulatokkal lemászott az ágyról. A fekete öltönyt viselő alak egy lépést hátrált, majd kezével a lány karja után nyúlt.
A takaró a földre zuhant.

Sziasztok!

Szeretnék köszönetet mondani minden olvasónak, hogy eddig kitartottak mellettem, és támogattak. A mai napon meg lett az eredménye, hiszen a blog megkapta az első díját!

Nem tudom elégszer megköszönni a szép szavakat, amiket egy-egy részlet olvasása után mondtatok, és a kitartást míg vártatok az újabb csavarokra és megható részekre.

És köszönöm a díjat a Modern Tündérmese című blog két írójának.

Szabályok:
Megjelölni a blogot, akitől kaptad.
Írni magadról 11 dolgot.
Válaszolni 11 kérdésre.
Elküldeni 11 embernek.

11 dolog:

1: Zöld színű a szemem.
2: Világosbarna a hajam.
3: Imádok olvasni.
4: Kedven íróm Charles Dickens és Cassandra Clare.
5: Hobbiból éneklek és rajzolok.
6: Lassan már egy éve írok.
7: Szeretem az állatokat, van is egy kutyám.
8: Kiskoromban színésznő szerettem volna lenni.
9: Egyik legnagyobb álmom, hogy író lehessek.
10: Nyáron esténként a csillagokat nézem, és gondolkozom...
11: Kedvenc színem a lila.

11 válasz:

1. Mikor kezdtél el blogolni?: Kb. 1 éve.
2. Nézed a Pretty Little Liars-t?: Még nem, de tervezem.
3. Orphan Black-et ismered?: Nem.
4. Alkonyat vagy Vámpírnaplók?: Vámpírnaplók.
5. Olvasod a blogunk? El fogod kezdeni?: Nem, de elfogom kezdeni.
6; Hány blogod van?: Kettő.
7; Melyik a kedvenced?: Ez. :)
8; Mi a kedvenc hobbid?: A rajzolás.
9; Te elítéled a melegeket? Miért/Miért nem?: Nem, hiszen ők is ugyanolyan emberek, mint mi.
10; Kutya vagy macska párti vagy?: Kutya párti.
11; Milyen színű a szobád fala?: Fehér.

11 kérdés:

1. Mikor kezdtél blogolni?
2. Láttad már a Gyűrűk urát?
3. Mi a véleményed róla?
4. Kedvenc színed?
5. Kedvenc énekesed?
6. Mi a kedvenc állatod?
7. Olvasod a blogom?
8. Hova utaznál el legszívesebben?
9. Milyen színű a hajad?
10. Melyik nyelv a kedvence?
11. Ki a kedvenc íród?

11 ember:

1. A mágia fogságában
2. Kis írások
3. my real dream...
4. Rémálmok tengerén
5. Új életmód- jobb jövő
6. Modern Tündérmese

És átléptük az 1000 látogatót!!!!! :D

Köszönet nyilvánítás!

Három személynek kell köszönetet mondanom, amiért sikerült idáig eljutnom!
Köszönöm a jó tanácsokat Kovács Juliannának ( szeretlek keresztanyu). Zabolai Adriennek is köszönöm, hiszen ő volt az, aki akkor is tartotta bennem a lelket, amikor én már feladtam volna. Köszönet illeti Pataki Noémit is, amiért segített néhány hiba észrevételében.  Továbbá Udvarhelyi Virágnak, hogy biztatott ennek a történetnek a megírásában, és hogy az eddigieket velem együtt izgulta végig. ( bocsánat azoktól, akiket kihagytam, őket majd legközelebb szeretném megemlíteni.)
És természetesem köszönöm minden olvasómnak, hogy kitartóan várakoznak a regény  folytatására.
Őszinte, és hálás köszönettel:

Elisabeth Smith

És itt van egy meglepetés csak nektek!!! Várom a véleményeket és a kritikákat is!!!

Az utcán álltam.
A szél sötét felhőket és esőillatot hozott, és a csillagok már alig voltak láthatók, de a Hold még próbált áttörni a sötét takarón.
Már negyed órája várakoztam a park közepén, és a kezemben lévő papírt újra és újra kinyitottam, hogy ellenőrizzem a tartalmát.

Hyde Park,
23:00 Szombat

J.

Mondjuk az igazat megvallva, húsz perccel korábban érkeztem, mint az utasításban szereplő időpont.
A téli hideg pirosra csípte az arcomat, és barna hajam a párától laza hullámokban omlott a kendővel betakart vállamra.
A gázlámpák fénye hirtelen vibrálni kezdett. A levegő egyre hűvösebb lett, és hűvös szél a csontomig hatolt.
Egyre hangosodó, de egyenletes lépteket hallottam. Körbefordultam, és az egyik ösvényen egy sötét árnyékot pillantottam meg. Ahogy közeledett, egyre élesebben rajzolódtak ki a titokzatos alak vonásai.
Magas, széles vállú kalapos férfi volt.
Azonnal felismertem, mégsem mozdultam a helyemről.
- Virginia?- kérdezte lágy , mégis erőteljes hangon.
- Igen! Ki más lenne az James?- kérdeztem tőle vidáman. Elég sok idő eltelt, amióta utoljára láttam.
Tőlem három lépésnyire állt, és egy fejjel magasodott fölém. Levette korom fekete kalapját, így hagyva, hogy a szél összeborzolja szőke tincseit. A gázlámpák fényében az amúgy aranybarna szemei ébenfeketén csillogtak, miközben tetőtől talpig végigmért. Majd azt kérdezte:
- Mióta állsz itt?
- Nem olyan régen- füllentettem, miközben félmosolyra húztam a számat.- Miért hívtál?
- Kiszabadult!- mondta James, majd egy levegővétel után folytatta.- Te fázol?
- Annyira nem, de ez most nem lényeges!- háborodtam fel, mert megint próbálta elterelni a témát. Soha sem értettem, hogy miért csinálja.- Hogy érted, hogy kiszabadult?
- Eltűnt! Felszívódott! A társaság úgy gondolja, hogy veszélyben vagy.
- Most nem vihetsz vissza! Már majdnem megtaláltam az öcsémet és...- nem tudtam befejezni a mondanivalómat, mert közbevágott.
- Sajnálom- mondta együtt érzően.- , de nem tehetek mást ez a parancs.
- Akkor el kell rángatnod innen, mert önszántamból nem megyek veled!- förmedtem rá.
- Fogd már föl, hogy nem akarom... Nem akarják, hogy bajod essen!
Veszekedés közben észrevettem, hogy már csak egy lépésnyire álltunk egymástól.
Hirtelen azon kezdtem gondolkodni, hogy  a gázlámpák fénye milyen szépen kiemelik az arca vonásait
Világos bőrét aranybarnára színezte a sárga fénysugár, így a tíz évvel ezelőtti önmagára emlékeztetett.
'Eszembe jutott, amikor a fa legtetejére felmászott, csak azért, hogy megszerezze nekem a legszebb almát. Délután volt, és sütött a nap.
Miközben mászott lefelé megcsúszott a lába, és leesett. A karja eltört, de egy szó nélkül odasétált hozzám, és mosolyogva átadta a gyümölcsöt.
Én könnyes szemmel arcon vágtam, és elrohantam.'
Most is ugyanolyan ártatlan arcot vágott, mint akkor.

Pályázatom:

Sziasztok!

Indultam egy novella író versenyen, melyet itt olvashattok. (A versenyt Raspberry Silvers hirdette meg.) Arra kérnélek titeket, hogy szavazzatok rám.
A szavazás november 7-ig tart.
 
Előre is köszönöm a szavazatokat, és a kommenteket is. :D
További szép napot, és jó olvasást.

Itt van amit ígértem: :D

- Hova megyünk?- kérdeztem halkan, miközben csillogó szemeibe néztem. Az eső elállt, és látszott a bíbor színű égen, hogy hamarosan pirkad.
- Az titok! Majd meglátod!- mondta sejtelmesen, miközben mosolygott.
- Bízom benned- suttogtam olyan halkan, hogy még ő sem hallhatta meg.
Jól esett a törődése. Az elmúlt pár hónapban ez volt az első olyan alkalom, hogy minden rosszat elfelejtettem.
Mikor vele vagyok, mindig csak a szép emlékek jutnak az eszembe, és nem érzem magam egyedül. A szemébe nézve pedig, mintha az idő megállna körülöttünk.
Eliot megállt egy hatalmas ház előtt, mely elhagyatottnak tűnt. A falai omladoztak, és ablakai alig voltak.
Fogalmam sem volt, hogy mit akarhat egy ilyen helyen, csak követtem a bejáratig.
- Csak utánad- nyitott nekem ajtót, miközben széles mosoly ült az arcán.
Kérdőn néztem Eliot-ra, majd vissza az ajtóra.
Vonakodva léptem be az épületbe.
A levegő hideg, és párás volt odabent. A sötétség mindent átölelt. Teljesen megbíztam benne, de az a rossz érzés csak nem akart megszűnni.
- Sötét van és nem látok semmit- mondtam remegő hangon.
Mikor bezárult az ajtó, jobban kezdtem félni.
Hirtelen valaki megfogta a kezem.
Meg se kellett szólalnia, a nélkül is tudtam, hogy Eliot az.
- Vigyázz lépcső!- suttogta a fülembe. Leheletét éreztem az arcomon.
Ahogy haladtunk felfelé egyre több fény áradt be.
Mikor felértünk gyönyörű kilátás tárult elénk. London még szendergő utcái mögött megpillantottam a felkelő napot.
A narancs és a bíbor színeiben pompázott a város teteje.
- Ez a kedvenc helyem a városban. Mikor nincs kedvem az emberekhez, vagy más élőlényekhez, akkor ide jövök- mondta, miközben üres tekintettel az eget nézte.
Az arcát a napfény még szebbé változtatta. A haja olyan volt, akár egy színarany korona, nem tudtam levenni róla a szemem. Tökéletesnek tűnt.
Ebben a pillanatban felém fordult, és halványan elmosolyodott.


Kinek hogy tetszett?? Ki várja már az Ötödik részletet?? :D Véleményeket kérek :)

Sziasztok ismét!! :)

Megint hirdetni szeretnék. Az egyik ismerősömmel  írunk egy blogot,  a címe: Új életmód- jobb jövő.
Akit érdekel beleolvashat. :)
Ami pedig a könyv következő részét illeti, dolgozok rajta!!!
Köszi a türelmetek! :)
Jó olvasást!! :D

Sziasztok!! :)

Tudom, hogy nagyon várjátok a következő részletet, de elég hosszú, és sok a munka vele.
De, hogy addig se unatkozzatok, olvassatok bele ebbe a két nagyszerű blogba: Kis írások , és A mágia fogságában.
Én rendszeres olvasója vagyok mind a kettőnek, remélem nektek is tetszeni fognak. :)
És köszönöm a türelmetek!! :))